Tavaly nyáron, kb. 8 hónapja készült el a kis fóliasátram, lassan eljön a palántázás ideje, így szemrevételeztem, hogyan bírta a telet.
Működni működik, amikor kint mínusz 2-3 fok volt, a sátorban majdnem 10°C:
Van bent egy 200 literes hordó, kb. félig vízzel, ennek csak a teteje fagyott be néha, a hidegebb éjszakák után. Valami magok valahogyan belekerültek a hordóba, mert van benne egy csomó apró növény:
A fél hordónyi víz a hőtehetetlenségével valamennyit segít éjjelenként fagypont fölött tartani a fóliasátor belső hőmérsékletét.
A fólia érdekes módon nem ott sérült meg, ahol a vas hozzáért (ott csak befogta a rozsda), hanem ahol ráfeszült a hegyes részektől védő slagra:
Egészen megváltozott az anyaga, porrá is lehet törni. Talán nagyon felmelegíti a Nap a sötétzöld gumicsövet, és a hő miatt megy tönkre a fólia? Vagy a meleg hatására kipárolog a csőből valami anyag, és az öregíti el? Ezt még ki kell kísérletezni, de egyelőre marad rajta így, ennél nagyobb rés is van, pl. az ajtó mellett.
Paradicsom, uborka, tök és dinnye mellett császárfával is fogok próbálkozni, és a fólasátor mellett szabadföldbe vetve is.
Találtam egy egész jó Pickle Rick (Ubi Rick), modellt a Thingiversen, és mert fűtőblokk és fejcsere miatt tesztelni kellett a nyomtatót, adta magát, hogy ezzel próbáljam ki. A festés elég béna lett, tehetség és megfelelő eszközök híján. 🙁
Pickle Rick alias Solen’ya, patkány-exoskeletonban:
Keresgélés közben a lézervetőről is találtam modellt, azt is kinyomtattam. A képen még nincs teljesen kész, a hátulja és a vezetékek hiányoznak. Íme Rick irodaszerekből készült lézervetője:
Régebben is neveltem magról saját paradicsompalántát, de itthon nincs elég világos helyem, ahol elég meleg is van hozzá. Május elején láttam, hogy valaki árul palántát a közelben, vettem néhányat, kiültettem, majd másnap elvitte a fagy. 🙁 Az addigra szép nagyra nőtt krumplik is elfagytak (de ezek szerencsére később újra kinőttek).
Elfagyott burgonya
Vettem magokat – nem csak paradicsomot – és elvetettem egy részüket, már némelyek ki is nőttek, de a szobában sötét van, a folyosón meg hideg, a fák miatt ott sem sok fény, és az ott lakó Cica valószínűleg szívesen eljátszana velük, ezért úgy döntöttem, kell egy fóliaház. Jövő tavaszig kiderül hogy bírja az időjárást, és akkor majd lesz nekem is időben paradicsomom, paprikám, dinnyém, stb…
Néhány tálcányi palántához nem kell nagy terület, egy pici, csupán négy négyzetméteres sátrat építettem, mindennel együtt kevesebb mint 20 000 Ft-ból kijött: egy tábla betonrács, egy köteg tetőléc, a fólia és egy marék csavar.
A betonháló félkörívesre hajlítva adja a sátor félhenger alakját, a sátor eleje és hátulja tetőlécekből készült.
Nyilván kellett rá egy ajtó, és hogy lehessen kereszthuzat, egy ablak is a másik oldalán. Az elejét és a hátulját záró fóliát rászegeltem a tetőléc-keretre.
A betonrács szélére egy rossz slagot szurkáltam rá, így nem hasítják ki a hegyes vasak a fóliát.
A legbonyolultabb rész az ívet borító fólia peremezése volt. Lehetett volna szegekkel átszurkálni, de inkább a vasalóval való összeolvasztást választottam. Ez annyiból állt, hogy behajtottam a fólia szélét, a hajtásba fűztem egy madzagot (ami a fólia rögzítéséhez kell), majd papírt rátéve pár másodpercig vasalóval melegítettem. Ezt persze mindkét szélén meg kellett csinálni.
A sátor alá a végső helyén téglákat raktam, hogy a fa ne érintkezzen közvetlenül a talajjal. A fólia minden oldalán túllógott kb. fél méternyit, ezt leástam a földbe.
Cica természetesen végig felügyelte a munkálatokat, és némi aggodalommal tölt el, hogy a fólia nélküli faszerkezeten többször is élezte a karmait…
Végül felcsavaroztam az ajtót, pontosabban a pántjait. Ideiglenesen bevittem egy asztalt, meg az elvetett magokat, meg azt a paradicsompalántát, ami azért úszta meg a fagyosszenteket, mert fejjel lefelé ültettem egy vödörbe. 🙂
Itt a jó idő a galád vakondok is előmerészkednek és feltúrják a kertet, kidöntik a tavaly kinőtt fácskákat, és a vakondtúrások akadályozzák a fűnyírást.
A sörösüveges / ultrahangos / egyéb gyanús módszerekben nem hiszek, megölni nem szabad őket mert védettek, így marad az élve elfogás, és valahol távol szabadon engedés módszere.
Néztem az interneten vakondcsapdát, már a kosárba is tettem, de meggondoltam magam. Szállítással együtt majdnem 5000 Ft, valószínűleg csak a jövő hét közepe körül érne ide, meg végül is egy cső meg két lemezdarab, ilyet én is tudok csinálni házilag.
Egy megfelelő vastagságú draincsőből szabtam le a csapda testét, az ajtajait pedig konzervdobozból vágtam ki.
Az ajtók egy-egy 65-ös szegen fordulnak:
Az ajtó aljához alulról becsavartam egy csavart, hogy kifele ne tudjon nyílni:
Ugyanígy a cső másik végén is, majd jöhetett a csapda kihelyezése. Először kinéztem két vakondtúrás közti részt, hogy biztosan egyenes út köti össze őket, de persze nem:
Úgyhogy visszatemettem, majd kiástam egy vakondtúrást, és abba helyeztem el a csövet az alagút végéhez:
Végül tettem a gödörre két tetőcserepet, és beszórtam földdel, nehogy a szél süvítése, vagy a macskák, stb… elriassza a vakondot:
Majd frissítem a bejegyzést, ha sikerül/esetleg nem sikerül a vadászat.
Idén augusztusban elöször Magyarországon is lesz Comic Con, és úgy tervezem, hogy én is ott leszek. Ezeken a rendezvényeken a „fanatikusabb” rajongók be szoktak öltözni kedvenc képregény/anime/manga/sorozat/stb… -szereplőjüknek, ez a cosplay.
Első cosplayom lesz, úgyhogy egyszerűt akartam (de azért nem annyira egyszerűt, hogy felveszek egy szalmakalapot, és én leszek Luffy 😛 ), végül Gery-t választottam a Final Space-ből.
A sugárpisztolyokkal kezdtem, mert ahhoz találtam 3d modellt a Thingiverse-n. Kb. 8-10 óra volt egy-egy pisztoly kinyomtatása és összeragasztása. Több oka is volt, hogy darabokból nyomtattam ki: egyrészt túl kicsi a 3d nyomtatóm, így egészben nem fért volna el, másrészt így a zöld és szürke alkatrészeket zöld és szürke anyagból tudtam nyomtatni (persze így is volt amit festeni kellett), harmadrészt akkoriban szeles idő volt gyakori áramszünetekkel, a sok rövidebb idejű nyomtatás biztonságosabb volt mint egy fél napig tartó.
Ezután jött a sisak. Gary-nek kétféle sisakja van, én azt választottam, amiben az űrben sodródik:
Némi olvasgatás után arra jutottam, hogy a sisakot polifoamból lenne célszerű elkészíteni, úgyhogy elmentem a közeli gazdasági boltba, ahol szerszámok, festékek, hőszigetelő anyagok, minden ilyesmi kapható. Mint kiderült, polifoam viszont nem. 🙁
Másnap Gyomán felhívtam mindkét festékboltot, hogy árulnak-e. Az egyikben nem, de a másikban igen, így munka után arra kerültem. Akivel telefonon beszéltem, az sajnos nem tartotta fontosnak megemlíteni, hogy bár a bolt Facebook oldalán, meg az ajtaján is az van kiírva, hogy 7:30-tól 17-ig nyitva van, 15:00-kor mégis zárva lesznek, így hiába mentem. Hazafelé már Ványán elmentem egy tüzépre, hátha ott lesz, de nem volt.
Következő nap reggel, a reggeliszünet alatt megint elmentem a festékboltba, most nyitva is volt, de kiderült nem polifoamot, hanem polisztirolt (hungarocellt) árulnak, az meg nekem nem kellett, sőt, az üveggyapot sem, amit az eladó hölgy még felkínált alternatívaként. (Viszont vettem szürke festőkesztyűt Gary bal kézfejéhez, ami egy robotkéz.)
Úgyhogy végül az interneten rendeltem meg, egy aquarisztikai webáruházból, ahol akváriumok alá árulják. Egy méter széles, 10 mm vastagból rendeltem egy kétméteres darabot (nyilván a sisakhoz nem kell ennyi, de később egy pár csizmát is kellene csinálni a jelmezhez).
Két nappal később meg is jött a polifoam, rögtön hozzá is fogtam a sisakhoz. Mérőszalaggal lemértem a nyakamtól a fejem tetejéig, és levágtam egy olyan széles csíkot, ezt a fejem köré tekertem úgy, hogy megfelelő méretű hengert kapjak. Levágtam a hosszát, majd összeragasztottam meleg-ragasztópisztollyal. Mivel a fekete filctoll nem igazán látszik meg rajta, ezért a ragasztással szemben megjelöltem egy ragasztócseppel, meg ezzel az átlóval merőlegesen is a két pontot.
Papírból némi kísérletezéssel csináltam egy sablont, és kivágtam majd felragasztottam a sisak tetejének négy darabját, először a két szélsőt, aztán a két középsőt egymáshoz, ebből kicsit vágni is kellett hogy a helyére illeszkedjen.
Megcsináltam a szemellenzőt, meg a csíkot, ami a sisak tetején hátramegy, ez utóbbihoz lapjában kettévágtam a lapot, hogy vékonyabb legyen. Majd kivágtam és felragasztottam a légzőkészülék darabjait, végül körbevágtam a sisak alját.
Le is festettem, de az nem sikerült jól, mert a festék nem tömítette el a szivacsos anyagban a lyukakat, úgyhogy majd újrafestem, de előbb befújom szórógittel.
És még hátra van a legnehezebb rész: a sisak üvegje. Valószínűleg valami sárga PET-palackból (citromlé?) próbálom majd megcsinálni.
A z tengely mozgatását leggyakrabban a két oldalon egy-egy trapézmenetes orsóval szokták megoldani, a legegyszerűbb megoldásnál mindkét orsót egy-egy motor forgatja. Van olyan megoldás is, hogy csak egy motor van, és szíjhajtással forgatja a két orsót. Eleinte ez utóbbi megoldás tűnt szimpatikusabbnak (a plusz motor plusz kiadás, és igyekeznék a lehető legolcsóbban kijönni), de amikor tegnap mikrokapcsolóra vadásztam volna egy rossz faxkészülékben, találtam benne két teljesen egyforma, robusztus kis léptetőmotort, és az ingyen motorokkal már költséghatékonyabb a két motoros megoldás.
Ezek ugyan nem bipoláris, hanem unipoláris motorok, és így négy helyett hat kivezetésük van, de a tekercsek középső kivezetéseit kihagyva gond nélkül használhatók bipoláris motorként is. (A kivezetések azonosításához jól jöhet Nagy Attila videója: Léptetőmotorok bekötése) A motorokon meghagytam a saját csatlakozóikat, a megfelelő lyukakba egy-egy érintkező tüske került, amiket egy régi alaplapból forrasztottam ki. (A négy érintkezős Dupont csatlakozók meg régi PC hangszóró-csatlakozói voltak valaha. 😉 )
A motorok felfogatása a szokásos PC ház lemez, a lemezek rögzítőcsavarjával fogom majd a z lineáris tengelyek rögzítését is megoldani.
Mikrokapcsolót nem találtam, a faxban optokapukkal volt megoldva az érzékelés. Korábban pár rossz nyomtatóból is kitermeltem a használhatónak vélt alkatrészeket, és bár azokban voltak kapcsolók, azok pont ellentétesen működtek (kapcsolásra nyitották az áramkört, de az endstop-nak (végálláskapcsoló) a 3d nyomtatónál zárnia kell). Végül egy régi egérnek a gombjait szedtem ki, azok tökéletesen megfeleltek a célnak.
Trapézmenetes orsó helyett menetes szárat fogok használni, később, ha a szükséges lesz kicserélem. A motorokat a menetes szárakkal egy passzos műanyag csődarabbal kötöm össze, ha kilazulna, kap két-két bilincset is.
A menetesszárak anyái kivételesen nem PC házból, hanem nyomtatóból való lemezre lettek hegesztve, nyilván ezek is műanyagbakokra lesznek cserélve (amikbe bele lesz „építve” az anya) amint már tudok nyomtatni.
Megérkezett az alaplap, így ki tudtam próbálni az épülő 3d nyomtatóm y tengelyének mozgatását. Szépen mozog. 🙂
Egyelőre egy noname AT PC táp látja el energiával, amíg nincs fűtött hotend és bed, addig elég lesz az is a motorok teszteléséhez.
Ubuntu alá feltelepítettem a Repetier-Host-ot, és nem működött. (A Repetier-Hosttal lehet PC-ről irányítani a nyomtatót.) Látta a linux az USB-n a soros portot, de csatlakozni nem tudott hozzá, így laptopról, Windows alól tudtam csak kipróbálni. Aztán némi böngészést követően megtaláltam a hiba okát: alapból nincs írási jog a /dev/ttyUSB0 eszközre, de ezt a sudo chmod 777 /dev/ttyUSB0 parancs megoldja, ezután tökéletesen működik linux alól is.
Megérkezett az y tengelyhez a motor a fogasszíj és a szíjtárcsák. Először a motornak csináltam egy tartót a szokásos régi PC-ház burkolatból kivágott lemezdarabból. Természetesen a motortartó is műanyagból lesz nyomtatva a későbbiekben.
Fúrtam egy lyukat a másik tárcsának, egy hosszabb csavarra került, alatta egy anya, felette kettő.
A szíj összetoldásán sokat gondolkodtam. Először össze akartam varrni, de a cérna elszakadt a szíj megfeszítésekor. 🙁 Végül összekapcsoztam iratkapcsozóval két helyen, majd zsugorcsövet melegítettem rá, az egészre meg jó szorosan ráhúztam egy műanyag csődarabot. A toldásnál majd a műanyagcső hosszának megfelelő lemezdarabbal hozzácsavarozom a kocsihoz.
A szíj azért fehér, mert ennél írták, hogy acélszálak vannak benne (és ha nem lennének, akkor a szíj nyúlása később mindenféle problémákhoz vezetne). Kicsit aggódok amiatt, hogy a 20 fogas tárcsa túl kicsi, elég nehezen hajlik a szíj ebben a kis ívben.
Folytatom, amint megjön az alaplap, és ki tudom próbálni, hogy jó-e így: azaz nem túl feszes a szíj, és a motor megfelelő sebességgel tudja mozgatni a kocsit.
A nyomtató tárgyasztalának a szokásos 214*214 mm-es fűtött alumíniumlapot szeretném használni. Ezt a négy sarkán egy-egy rugós csavarral szokták (az asztal szintbeállítása miatt) az y tengelyen mozgó kocsihoz rögzíteni.
A kocsi egy régi PC-ház burkolatából kivágott, egy mm vastag, 220*220 mm-es négyzet. A csapágyaknak kivágtam egy-egy téglalapot (a rendelkezésre álló gépek egy fúrógép és egy sarokköszörű ), és fúrtam két-két lyukat a rögzítéshez.
A csapágyak rögzítését (meg a tengelyvégek rögzítését is) később lecserélem műanyag bakokra , amint működni fog a 3d nyomtató. 🙂
Egy régi floppy meghajtóból kiszedett léptetőmotorral kipróbáltam, hogy mekkora lenne az asztal sebessége, ha menetes szárral mozgatnám. Nagyjából másodpercenként 1 mm, ami nagyon lassú. Fogasszíj hajtásnál legalább 40 mm/másodperc lenne a sebessége ugyanezzel a motorral. Már ha elbírná úgy a motor, ez ugyanis kicsit kisebb, mint a szokásos NEMA-17 motorok.
Tegnap össze lett hegesztve a váz, és a négy sarkába került egy-egy anyacsavar, így állíthatóak lesznek a nyomtató lábai.
Megérkezett az első pár tengely a csapágyakkal együtt, ideiglenesen lemezből hajlított rögzítést kaptak: az egyik tengely fix, a másiknak kicsit állítható a távolsága, így amint készen lesz a tárgyasztal kocsija, párhuzamosra tudom állítani.
