Végre itt a nyári szabadság, így hétköznap is itthon vagyok, tudok ügyeket intézni. Már egy éve a saját házamban lakok, lassan eljött ideje az új lakcímkártya csináltatásának. Nem igazán rajongok a bürokráciáért – hivatalokba járni, telefonálgatni, stb… – és az interneten utánaolvasva úgy tűnt, hogy a lakcímváltás sok macerával jár.
Kémény 2013
Lassan három éve, hogy elkezdtem a kéményemet, közben változott a terv, de maradtak a régi alapok. 
Kerítés
Végre meg tudtam venni a betonoszlopokat, így elkezdhettem a kerítésem. Egyelőre egy 50 méteres szakaszon, ez 17 oszlop plusz négy kitámasztásnak. A két szélső és a középső oszlopot a támaszaikkal együtt még tegnap felállítottam, ma pedig az egyik felével végeztem (7 oszlop). Este volt egy kis eső, úgyhogy érdekes volt a felázott szántáson átcipelni az oszlopokat (megmértem: 50 kg darabja; én 65 kg vagyok, úgyhogy ez kb. a teherbírásom határa, ráadásul az oldalam is fáj már vagy egy hete ;-)), de csak sikerült. Közben persze csináltam egy-két képet is:
Szennyvízcső
Végre helyére került az utolsó darab szennyvízcső is. Jövő hónapban kezdhetem a fürdőszoba becsövezését. 
Fürdőszoba
Itt a hosszú-hétvége, fizetés is nemrég volt, úgyhogy a héten délutánonként megvettem és hazahordtam (nem egyszerre) a még hiányzó szennyvíz-csöveket, és a hungarocell-táblákat (ez utóbbit Attila öcsém segítségével).
A fürdőszobám falára nem is a hőszigetelés miatt rakok hungarocellt, hanem mert így sima és vízálló lesz, nem is beszélve arról, hogy ezután majd nem kell tapasztani, vakolni, stb…
Délelőtt végeztem a hátsó fal egy részével:
Fölül vastagabb szigetelő kell majd, de azt majd csak akkor, ha a belső álmennyezet rögzítése is készen lesz. Az oldalsó fal kicsit macerásabb lesz, mert kb. úgy néz ki, mint Csipkerózsika kastélya: szőlő és vadrózsa van a fal mellett:
Délután elkezdtem kiásni a szennyvízcső helyét (az épületből kijövő csövet még a fal építése előtt megcsináltam: http://kaszazsolt.blogspot.hu/2010/05/veradas-beton.html), és a szintáthidaló akna tervezett helyén sikeresen megtaláltam a házba menő vízcsövet:
Úgyhogy az aknát pár méterrel arrább kell tennem, így most csak továbbvezettem a csövet:
Rozsdafarkú etetés
A nemrég kikelt rozsdafarkú fiókák miatt csak nagyobb megszakításokkal tudok falat bontani (mert ha ott vagyok, akkor a szüleik nem mernek a fészekhez menni, csak körülöttem „kattognak”), és az egyik kihagyás alatt „ottfelejtettem” a bekapcsolt fényképezőgépet meg egy zseblámpát a fészek mellett.
Sikerült elkapni az etetést is:
Kincs, ami nincs
Tegnap elkezdtem kibontani a konyha és a nagyszoba közötti válaszfalat, ami egyben valami téglakályha-szerűség is volt (nincs semmi szigetelése és nagyon vizes, a helyére normális válaszfalat építek betonalapra). A tűztér alatt volt egy kis körbeépített üreg, nyilván azért, hogy oda hulljon a hamu, és annak az alja megütögetve úgy kongott, mintha valami üreg lett volna alatta.
Haza is szaladtam fényképezőgépért meg lámpáért, hátha valami „kincset” rejtettek alá vagy száz éve, de nem. :’-( Még csak üreg sem volt alatta, hiába volt olyan hangja. (A lottón se nyertem, úgyhogy holnap csak menni kell dolgozni. ;-P)
Aztán a falbontással is leálltam, mert észrevettem, hogy kikeltek a rozsdafarkú fiókák amik az éppen bontott falban lévő ajtótok fölött fészkelnek (a fal túloldalán), és amíg ott vagyok, a szüleik nem merik etetni őket, csak idegesen „kattognak”.
Úgyhogy inkább a leendő fürdőszobám falán tapasztottam be a réseket. A simaság nem lényeg, hiszen úgyis gipszkarton lesz a vályogfal előtt.
Elfagyott vízóra
A múlt héten a vízóra aknába nézve ez a látvány fogadott:
A februári -20°C miatt elfagyott a vízóra. Pedig a nagy hidegben hó borította az aknafedőt. Még szerencse hogy az óra előtti csapot is elzártam, és így víz nem folyt el.
Ma kicserélték az órát (a csere ára majd a jövő havi számlából kiderül). Amint hazaértem, Attila öcsémet megkértem, hogy hegesszen az aknafedő belső oldalára szögvas „füleket”, és a fülek közzé hungarocellt raktam:
Később még az akna belsejébe, az óra fölött vagy 20 centivel lévő peremre csinálok egy keretet és a keretbe helyezhető „ajtót”, ami szintén hungarocellel lesz bélelve, így a dupla hőszigetelés és közte a légrés csak megvédi az órát.
Behavazva
Felnéztem a házam padlására, mert több helyen is azt olvastam, hogy be-behordta a múltkori hóviharban a szél a havat a cserepek közti réseken; és már „jó idő van”, kezd olvadni, azaz ha nálam is van hó, tovább nem halogathatom az eltakarítását.
Ez a látvány fogadott:
Nagyon klasszul néz ki, de a vályogfödém valószínűleg nem szereti a vizet, úgyhogy megvan a délelőtti programom. :’-(
Na, a fontosabb részével megvagyok. 
A padlás a leendő kazánház és a mellette lévő már elkezdett lakószoba fölötti része „tiszta” lett:
Ez meg a hó, amit lehordtam:
A nyáron – ha lesz rá időm (és pénzem ;-P) – célszerű lesz fóliát raknom a cserepek alá, elkerülendő az ilyen plusz testmozgást.
Szántott-föld
Már legalább egy hónapja vadásztam valakire, aki felszántaná az udvarom erre kijelölt részét, és hétfőn végre sikerült találnom. (A szomszéd utcában lakik… „Ahol nincs, ott ne keress.” ;-)) Véradás után hazafelé – véradásra mindig kiveszek egy nap szabadságot – kerültem egy kicsit, és megkérdeztem az illetőt, felszántaná-e az udvarom. Ma, azaz szerda reggel kilencre beszéltük meg, el is jött, fel is szántott.
A tízen-évek óta megműveletlen terület keménysége és a harmattól csúszós fű meg-megfogta a traktort, de azért kb.: egy óra alatt csak fel lett szántva.
Előtte:
Utána:
Idén még jó-pár zsáknyi galambtrágyát szétszórok a felszántott részen, aztán majd tavasszal felkapáltatom (van aki a szántást nem vállalta, mert kisebb traktora van, és csak a tavaly már felszántott földet tudta volna újraszántan, de ajánlotta, hogy felkapálná).