[hidepost=0]De jó, hogy időben tudnak szólni, hogy szombaton is műszak… De nem tehetünk semmit, ez van ezt kell szeretni.[/hidepost]
This is Spartaaa!
Ja, mégsem. Ez Magyarország…
Szombat
Raktár
Januártól kezdve talpraktárosként, február elejétől pedig ragasztóraktárosként is tevékenykedek a Turulnál. Ma volt egy „Raktárkezelési továbbképzés”, amin többek között az is kiderült, hogy a munkám pontos megnevezése az „alap- és segédanyag raktáros”.
Ja igen, és az általánosan elterjedt nézettel ellentétben nem kifestőt, hanem egy ahhoz hasonló kiadványt kaptak a résztvevők (így én is), amit Hunya úr pár éve egy Karácsony előtt adott mindenkinek. Előkerestem a régit is:
[hidepost=0]
A gyűlés utáni szünetben rákerestem a füzet szerzőjére, Piroska Gyulára, hát mit ad Isten, ő is szerepel a szcientológus listán… 😉
[/hidepost]
Ez pedig az alkalomhoz illően egy raktáros részlet az az egyik kedvenc sorozatomból, a Terminátor: Sarah Connor krónikáiból: http://www.youtube.com/watch?v=qP3CpUy3Em0 (Az elején a WC-s rész csak annak jelent valamit, aki látta a korábbi részeket is. ;-))
[hidepost=0]
A lényeg: Visszatértek a Tánczosék. Már egy jó ideje. Hunya úr valamilyen pénzügyi-tanfolyamra jár, hátha attól jobb lesz a cégnek. A Tánczos felesége meg a Turul új könyvelőjét oktatja, hogy a cégnek is jó legyen, meg a NAV-nak is.
A gyűlésről: Összecsődítették a Turul összes raktárosát (a Ványaiakat, a fatelepét, a szabászatét, tüzödéét, Karcsit, Pista bá-t, Kazár Józsit és engem). Ott volt még a Tibi, Hunya felesége, a volt felesége, meg a Tánczos is. Százhuszonkét percig tartott a „továbbképzés”.
Ezentúl minden nyilván lesz tartva valamilyen raktárban. A gépek, eszközök is. Pl.: a cérnák meg a tűk mind a tüzöde raktárához fognak tartozni. A gépek és szerszámok egyelőre Kazár Józsihoz tartoznak majd, amíg ki nem nevez valakit. A tüzöde és az alja közt is lesz egy félkészáru-raktár, Pista bá lesz a raktárosa.
Mindent csak kétpéldányos bizonylattal lehet majd kiadni. A raktárosoknak teljes anyagi felelősséget kell(lene) vállalniuk. De mivel a bőrraktár kivételével mindenhová az mászkál be, aki csak akar, ez nem aratott túl nagy sikert. ;-P
Mindent újra kell leltározni. Talpakat, bőröket, fatelepen a fákat, tüzödében a cérnát, tépőzárat, stb…
Minden raktárosnak ki kell tölteni egy „Elméleti ellenőrző lap” -ot, meg van egy „Gyakorlati ellenőrző lap” is. Hát kb. ennyi.
Ja, azt még mindig nem tudom, hogy mennyi lesz a fizetésem… Hétfőn huszadika, de fizetés péntek előtt nemigen lesz. Akkor kiderül. Nem igazán lenne nagy poén a 420 Ft-os órabér az egész napos rohangálás/cipekedés/nyilvántartás vezetése/felelősség vállalásért cserébe…
[/hidepost]
Durrdefekt
Reggel szokás szerint kerékpárral indultam munkába, de nem jutottam messzire, csak a „buszpályaudvar” elé, amikor a hátsó keréken valami erősen súrolni kezdte a sárvédőt. Leszálltam, megnézem, hát egy dió nagyságú fekete gumó volt a gumin. Nyomogatom: összenyomható. Azt hittem először, hogy valami szurokdarab vagy hasonló, de a durranás után hamar rájöttem, hogy a belsőgumi lehetett… 😛
Nem volt mit tenni, elindultam visszafelé, tolva a biciklit. Szerencsére csak pár-száz métert kellett mennem, mert Attila öcsém éppen kikísérte a barátnőjét a buszhoz, megkértem, hogy hazafelé vigye már a biciklimet is. (Később felhívott, hogy gumit vegyen-e; ez jó ötlet volt, úgyhogy holnap gumicsere.)
Én meg szégyenszemre a Turulos busszal mentem be, az elmúlt négy és félév alatt ez volt az első ilyen alkalom. A Turulnál egész nap ezzel ugrattak, hogy „még a rádió is bemondta”, meg „fel kellene venni videóra”, stb… (Ugye Tündi? ;-))
Amúgy pedig huszadika van. [hidepost=0]Szokás szerint fizetés majd valamikor a jövő hét közepe fele várható legkorábban. És bónuszként jövő hónaptól kezdve nem csak a talpraktárat, hanem a ragasztóraktárat is nekem kell felügyelnem. (Nem mintha eddig nem én pakolásztam volna az alkalmankénti fél tonnányi ragasztót, csak most már enyém lesz a papírmunka és a felelősség is…) [/hidepost]
De van azért pozitív esemény is. Ha már úgyis fényképeztem a rovástáblát, csináltam olyan képet is, amivel nevezni lehetett a nagy székely-magyar rovásjátékra, és most olvastam a Facebookon, hogy én is nyertem, mégpedig egy Szilaj dobcsoport: Dobélesztő című CD-t. 🙂
A cég
Régi nagy kedvencem „A cég” című film Tom Cruise-zal a főszerepben. A főszereplő éppen elvégzi az utolsó vizsgáit, amikor egy nagy cégtől megkeresik, és állást ajánlanak neki. Luxuslakással, hatalmas fizetéssel, egyszóval valóra váltják az álmait. Aztán kiderül, hogy a cég ellen nyomoz az FBI, az ügyfelek közt a fél maffia, stb… Szegény Tomra aztán rájár a rúd, (mindenki el akarja tenni láb alól ;-)) de végül csak jóra fordulnak a dolgok.
Milyen érdekes véletlen, hogy e bejegyzés más módon is kapcsolódik Mr. Cruise-hoz.
[hidepost=0]
Szóval a múltkori Turulos bejegyzésem óta meglepő fordulat következett be. A keddi „látogatásom” az irodában így is állandó viccelődés tárgyává tett, de amikor másnap délután értem küldetett a cég ügyvezető igazgatója (a múltkor csak a helyettese), én is arra jutottam, hogy igencsak ez az utolsó napom a cégnél. Fő az óvatosság alapon telefont hangrögzítő üzemmódba kapcsolva zsebre vágtam, és elindultam az oroszlán barlangja az igazgatói iroda felé.
Bent az igazgató, Hunya úr fogadott, de csak bemutatott egy ott lévő másik férfinak, aztán leült a sarokba. A másik férfi Tánczos Jánosként mutatkozott be, azt mondta, tanácsadóként dolgozik, és hát úgy hallotta, hogy nekem valami vitám van a céggel.
Mondtam neki, hogy egyeseknek nem tetszenek a blogomba leírt dolgok (ekkor elkérte a weboldalam címét és az emailcímem, azzal, hogy majd ha hazamegy, kedden megnézi, és ír egy üzenetet) . Majd azt mondta, hogy mondjam el, szerintem hogyan lehetne megoldani a problémát, ő már kitalálta, csak kíváncsi a véleményemre. Erre válaszoltam, hogy nincs semmilyen probléma, a keddi „kérésre” belépéshez kötöttem egyes bejegyzések „érzékenyebb” részeit.
Eztán jött a fordulat. Azt mondta, hogy ha engem úgyis érdekel, meg hobbim is, legyek a cég webmestere. Kell egy honlap, pár email-cím, esetleg később egy webáruház. Elvállalom-e?
Videóra kellett volna venni, hogy milyen képet vágott, amikor azt mondtam, hogy nem. 😀
Ezután azt akarta, hogy ajánljak valakit. Ismerőst, volt osztálytársat, stb… Erre azt a választ kapta, hogy nem tudok ajánlani senkit.
Aztán kérdezte, hogy van-e valami bajom a céggel. Miután mondtam, hogy nincs, még megkérdezte, hogy akkor miért nem érdekel az ajánlata. Erre azt mondtam neki, hogy szeretném azt a munkát, de nem ennél a cégnél. Ekkor elköszönt, és kijöttem.
Aztán itthon jött a szokásos módszer: Google/tánczos jános turul cipő. Első találat: a szcientológus lista. Hoppá! A Bíró Zsolttal is így kezdődtek a dolgok. Tovább keresve itt a honlapján érdekes infók vannak: http://www.hatteradatok.hu/tanacsadas/SOS_telefon.html Telefonos tanácsadás, félóráért majdnem 15000 Ft, az harmincezres órabér. Két óra alatt többet keres mint én egy hónapban. És milyen munkákat vállal: „képezzem vagy kirúgjam egy munkatársam.stb.” innen: http://www.hatteradatok.hu/rolunk/kapcsolat.html
Szép kilátások. Most várom, hogy mi lesz. Ha megvesztegetni nem tudott, fenyegetni fog? Utánanéz ismerőseimnek, stb…? A szcientológusok keze messzire elér…
Ja, majdnem elfelejtettem a Tom Cruise-zal való kapcsolatot. Ő is a szcientológia egyház tagja. 😉
[/hidepost]
A Turul és a pénz
Több mint egy hónapja, hogy gyűlés volt, és a cég vezetője megígérte, hogy huszadikáig megkapjuk a pénzünket. Ma huszonhatodika van, és pénzt még nem kaptunk…
(A múlt héten most hétfőre ígérték, hétfőn szerdára, szerdán mára (azaz csütörtökre), de állítólag holnap lehet, hogy megkapjuk…)
És mindez annak ellenére, hogy heti két, néha három alkalommal is van szállítás. Egy-egy alkalommal kb. 3000 pár papucsot visznek el. (Ha netán valaki nem tudná, a Turul Cipőnél készülnek a Batz (korábban dr. Batz) papucsok (különböző neveken is, pl.: RollStep, Medifoot, Footfit, BigHorn, Jennyfer, stb…), és az áruk kb.: 8000 Ft – 30000 Ft-között mozog.)
Szerkesztve: Péntek van, és megkaptunk pénzt! 🙂 Alig egy hét késéssel.
Áramszünet
Ezt a bejegyzést amolyan bevezető-féleségnek szánom későbbi bejegyzéseimhez, amik talán nem lennének majd teljesen érthetőek az előzmények ismerete nélkül. Kicsit hosszú lesz – nem egyszer el is fogok kanyarodni a témától – de végül eljutok a címben is említett mai napi áramszünetig ;-).
2007 júniusában a Szuperinfóban találtam egy álláshirdetést, mely szerint Gyomaendrődön, a Turul Cipő Kft. „könnyű fizikai munkára” keres valakit. Átbicikliztem Gyomára, jelentkeztem, felvettek: azóta is ott dolgozom. No persze nem mint cipész, hanem csak mint betanított munkás.
A „könnyű fizikai munkához” visszatérve: Azért volt már rá példa, hogy vasbeton gerendákat vagy sokmázsás gépeket kellett pakolászni egész nap… 😉
Szép és jó volt minden: volt munka, meg is fizették. Egy év múlva hitelt vettem fel, s vettem egy házat.
Svájci frank alapú hitelt. Akkor egy frank 160 Ft körül volt. Most 212. Akkor jó ötletnek tűnt…
Ezután kezdődtek a bajok. Jött a gazdasági válság – és a Turul Cipőhöz igazgatóhelyettesnek Bíró Zsolt. A cégnél – a vezetőséget leszámítva – senki sem tudta, hogy kicsoda. Az interneten rákeresve csak egy helyen szerepelt együtt a Turul Cipővel: a szcientológus listán… Változásokat hozott az addigi kiszámítható és ésszerű rendszerbe. Voltak látható változások is, pl.: Hogyan is tudtunk azelőtt, a szemeteskukáknak használt hordókra ragasztott piros alapon fekete „SZEMETES” felírat nélkül meglenni? Vagy hogyan is tárolhattuk addig az oszlopok között a becsomagolt papucsokat az „IDEIGLENES KÉSZÁRU RAKTÁR” tábla nélkül?
Érezhető változások is voltak. Például ettől kezdve levonták a szüneteket az órabérből. Reggeli, tízórai és ebédszünet – 50 perc. A dohányzók még rosszabbul jártak, nekik még 20 perc levonás.
Egyéb változások is voltak, de jobb semmi sem lett. Aztán Bíró Zsolt hirtelen eltűnt. 2009-ben már senki sem látta.
Élőben. Ugyanis a TV-ben is szerepelt, bár kitakarva, de felismerhetően: Milliókkal csalt a hitelközvetítő. Olvasni is lehetett róla: Pénzük és házuk is ráment a szcientológus csalóknak bedőlő nyugdíjasoknak.
A bajok változások nem tűntek el vele együtt.
Azóta eltelt újabb két év. Megint változások vannak.
[hidepost=0]A múlt hét óta darabbérre tért át a cég. Ezzel még nem is lenne baj, ha nem lennének olyan dolgok, mint pl.: a mai áramszünet. Még a múlt héten közölték velünk, hogy ma, kedden délelőtt áramszünet lesz, ezért déltől este hétig lesz a műszak. Sajnos valamit félreérthettek: délelőtt volt áram, délben ment el. ;-P Nem is jött vissza fél kettőig. Addig ott kellett várni. A cég vezetője azt tanácsolja „addig beszélgessünk”. Darabbérben… [/hidepost]
Baleset
Ma reggel munkába menet Gyoma előtt láttam hogy valami sárgán villogott a hídon, a híd előtt meg két kocsi várakozott. Gondoltam takarítják a hidat, és arra várnak. Fékeztem hát, csakhogy az egész úton most először, így nem sejtettem, hogy az utat tükörjég borítja. A bicikli kicsúszott alólam, és biciklistől csúsztam háton fekve vagy négy métert. 🙂 Szerencsére éppen nem jött mögöttem semmi, meg sem ütöttem magam, a biciklin meg látszólag nem esett nagy kár, csak a hátsó villogó műanyagja jött le a helyéről.
Felálltam, lámpát összeszedtem, indulnék tovább, de a lánc is leesett (a lánc felőli oldalára esett a bringa, a láncon és a váltón csúszott). Ekkor ért mögém egy autó, a hídon átmenni nem tudott, ez nekem jól jött, mert a lámpája fényénél fel tudtam rakni a láncot. (A láncot két napja zsíroztam be, jó alaposan. Addig rozsdás volt, de kattogott. Mindig akkor történik valami olyasmi, hogy a lánchoz kelljen nyúlnom, amikor éppen jó zsíros/olajos… ;-))
Áttoltam a biciklit hídon, mert akkorra már észrevettem, hogy a villogás egy autó vészvillogója, ami szintén megcsúszhatott a híd közepén és nekiment a híd oldalának. A híd fém és műanyagdarabkákkal volt borítva, a kocsinak a jobb első kereke fel volt hajolva, az eleje nagy része hiányzott. Egy autó – az ami korábban világított nekem – megelőzve a többit, átment a hídon, végig maga előtt tolt egy lökhárító-darabot.
Amikor átértem, felültem, és haladtam is pár métert, amikor újra leesett a lánc, csakhogy most szó szerint. Ugyanis miután megálltam, hogy felrakjam, nem találtam sehol. 😀 Visszagyalogoltam pár métert, de a sötétben, a sáros úton nem találtam meg. Így hát toltam a biciklit a munkahelyemig (A Google Maps szerint 1,3 km-t).
Délben egyik munkatársam – aki kocsival jött – ment a postára, és egyúttal elvitt egy kerékpár szaküzletbe, ahol vettem új láncot és lánckereket is; úgyis eljött már az ideje a cserének.
Délután meg kigyalogoltam a gyomai vasútállomásra (kb. 3 éve jártam ott legutóbb) , azóta átépítették az egészet. Nagy élmény az aluljáróba levinni és onnan felvinni a biciklit a lépcsőn… 😛
Ványán az állomás ugyanolyan volt mint régen (és ugyanolyan messze is van, a Google szerint 3,1 km-re. :-().
Lánckerék
Reggel Gyomára menet akkora szembeszelem volt, hogy a biciklim félút körül elkezdett „szalajtani” . Eleinte szakaszosan, minden negyedik-ötödik hajtásra ugrott egyet a lánc, később már szinte folyamatosan. A fő probléma az volt, hogy a váltó az ütközőcsavarjaival rögzítve van (nem használom, elől a lánc mindig a legnagyobb, hátul a legkisebb lánckeréken van), így a másik lánckerékre való váltást „manuálisan” kellett véghezvinni: kézzel átrakni a láncot egy nagyobb lánckerékre.
Itthon kiderült, hogy mi volt a hiba: a már amúgy erősen elkopott hátsó lánckerekén a túlzott megerőltetés hatására elgörbültek a fogak, és ezért kezdett szalajtani:
Opera adventi nyereményjáték 2010
Tavaly decemberben, az Opera adventi nyereményjátékán sikeresen eltaláltam, hogy a Télapó egyik állomása Japán lesz, így nyertem egy ajándékcsomagot. (Két öcsém is részt vett a játékon, ők is nyertek. :-))
A csomag ma érkezett meg. A tartalma: Néhány darab norvég cukorka, egy Opera-logós telefontartó és egy szintén Opera-logós kulcstartó, ami egyben sörnyitó is.
Netmentesen
Már több mint egy hete, hogy gondok voltak az internetkapcsolatommal. Meg-megszakadt a net, nem lehetett letölteni nagyobb fájlokat, később már kisebbeket sem. Felhívtam az Invitelt, hogy gond van, azt mondták, másnap (hétfőn) jönnek és megnézik. Ám mivel estére úgy tűnt, hogy minden rendben, amikor másnap felhívott a szerelő, hogy kijöjjön-e, mondtam, hogy nem szükséges, a probléma magától megoldódott.
Péntekre megint elkezdett vacakolni, hát újra hívtam a szolgáltatót, de mivel nyilván csak hétfőn jöttek ki, ezért beüzemeltem a tartalék modememet, ami pont olyan D-Link DSL 360R szutyok, mint amilyet az Invitel adott, de ezzel legalább úgy-ahogy elműködött a hálózat.
Ma reggel hívott a szerelő, hogy jönne, jött is, kicserélte a modemet. Az új modem szép fekete, de ugyanaz a típus mint az előző (ami már a második, mert pár éve szintén elromlott és kicserélték). Jelenleg úgy tűnik, minden oké, és nem kell Kaliforniába, a Szilícium völgybe menni egy kis Internetért. 😉
