Szereztem egy kissé leharcolt elektromos kerékpár kereket, szélgenerátort építek belőle.
Levágtam a küllőket és szétszedtem, volt benne némi por: rozsda és alumíniumoxid. Kitisztítottam, de a csapágyak is lötyögtek, úgyhogy azokat újakra cseréltem.
Pár hete láttam Kisvakond egyik videóját, amiben épít egy főtött palántázó dobozt, kartondobozból. Megtetszett az ötlet, rákerestem, nem is drága a fűtőfólia, meg egészen biztonságosnak tűnik, úgyhogy megrendeltem a hozzávalókat, és építettem egyet.
Régebben találtam egy denevér formájú fali kulcs akasztót/tartót: https://cults3d.com/en/3d-model/gadget/bat-wall-key-hanger Megtetszett, és gondoltam, én is csinálok hasonlót. Viszont a fenti linken található szerintem túl van bonyolítva, ez kettővel kevesebb alkatrészből is megvalósíthatónak tűnt, így hát meg is csináltam:
Sajnos az egyetlen „3D modellező alkalmazás” amit ismerek a https://www.tinkercad.com/, úgyhogy ott csináltam meg (denevérszárnyat rajzolni hengerekből, és henger alakú lyukakból nagy élmény :P)
Persze először papíron nagyjából megrajzoltam, aztán némi kísérletezgetés után egészen jó lett:
(A fehér már a legújabb verzió, aminek az STL-je is nyilvános)
A korábbi verziót (a feketét) nem úgy terveztem, hogy szétszedhető legyen, ez az egy példány készült volna csak, mintegy bizonyításként magamnak, hogy meg tudom csinálni, így csak simán összeragasztottam az elő és hátlapot, majd a húgomnak adtam. Ő kétoldalas ragasztóval felragasztotta, és működött is szépen, de mikor már másodszor ragasztotta át más helyre, szétjött (óvatosan volt összeragasztva, nehogy belefolyjon a ragasztó). Ezért terveztem rá négy kis csapot, így már ragasztó nélkül is össze lehet rakni, és később is szétszedhető marad (vagy a csapokat beragasztózva tuti nem jön szét többet 😀 )
Ezt az új verziót már érdemesnek találtam a megosztásra, így felraktam a Thingiverse-re. A szárny csak egyszer van megcsinálva, értelemszerűen vízszintesen tükrözve is nyomtatni kell belőle egyet. A feketénél a szárnyakra a fehér csíkokat nyomtatás közbeni szálcserével csináltam.
Arra gondoltam, hogy kipróbálom tudnék-e önteni alumínium házszámtáblát. Némi rajzolgatás, Tinkercad, majd 3D nyomtatás után már volt is egy műanyag sablonom:
Egy léckeretbe rögzítettem két szeggel, majd gipszet öntöttem rá. Nem volt jó ötlet: a gipsz jobban ragad a műanyaghoz mint a gipszhez. 🙁
Úgyhogy a sablon egy része újranyomtatása és összeragasztása után, egy kis használt étolajjal bekentem, mielőtt gipszet öntöttem rá. Sajnos ez sem volt az igazi:
Ezért úgy döntöttem, hogy maradt az ékszíjtárcsánál is alkalmazott módszer: a sablont a gipszben hagyom, és majd kiégetés közben kiolvad.
Nem kevertem hozzá homokot, gondoltam, hátha így is jó lesz, de nem:
Még szárítás közbe darabokra tört (bár a műanyag szépen kiolvadt belőle). Úgyhogy újranyomtattam, újra kiöntöttem, ezúttal homokkal kevert gipszből, de sajnos ebből is törtek le darabok, talán mert túl kevés volt a szélén a plussz anyag:
Mivel csak a szélei törtek le, egy laposvas keretet hajlítottam köré, hogy összefogja, és öntöttem bele némi alumíniumot. Az eredmény siralmas lett. 🙁 Nem volt elég meleg a sablon, kevés volt az alu, és hogy nem volt „teteje” az öntőformának, így hiányzott a beöntőnyílásban maradó alumínium súlyának a nyomása.
Majd összetöröm és újraolvasztom, meg újragondolom az öntőformát is.
A mai próbálkozásom végre elfogadhatóeredményt adott. Még van mit javítani az eredményen, de már megvan a megfelelő módszer, már csak finomítani kell. Ez volt a sablon, ami 3d nyomtatással készült:
És ez lett az eredmény:
Még néhány kép:
Ez a „pla vesztéses öntés”. Gipszet és homokot 1:1-es arányban (a szükséges mennyiségű vízzel) összekevertem, és ebbe ágyaztam a 3d nyomtatott sablont. Pár nappal később (ma) begyújtottam a „kókány-kohóba”, egy darabig a kályha tetején melegítettem a gipszformát, majd beraktam a tűztérbe. A pla kiolvadt, de a gipszformát még bennhagytam, hadd égjen ki (távozzon a gipszből a kötött víz). Közben az alumíniumot is betettem. Amikor az olvasztótégely már vörösen izzott, kivettem a gipszet, és egy vederbe raktam, aminek az alján volt pár centi homok. A tetejére „tölcsérnek” egy lyukas aljú konzervdobozt helyeztem, majd körülötte is feltöltöttem homokkal a konzervdoboz feléig.
Itt sajnos két hibát is elkövettem: egyrészt némi homok került a sablonba, ezért a tárcsa alja nem lett túl szép, másrészta konzervdoboz-tölcsért is ki kellett volna tölteni gipsszel, hogy csak egy vékony henger legyen a közepén a beöntőnyílás (így magasabban töltené ki az olvadt alumínium, ezért a sablonban nagyobb lenne a nyomás, ami kinyomná a légbuborékokat).
A sablonon ugyan hagytam két kis légtelenítőnyílást, de ezek túl kicsik voltak és eldugultak (még az öntés előtt a gipsztől), azért is maradtak légbuborékok a tárcsa szélén.
Ha ezeket a hibákat kiküszöbölöm, nagyon részletes tárgyakat is tudok önteni, hiszen a tárcsán a nem hibás részeken még a 3d nyomtatás csíkjai is látszanak:
Tegnap törülközőnapra először egy szemüveges-tükröződéses képet csináltam egy fekete hátterű webodal segítségével, amin a 42-es szám látszik fehérben, nagyméretben és vízszintesen tükrözve:
Ezt teljes képernyőn megnyitva, és a megfelelő irányba nézve sikerült is használni, de a kép nem lett túl jó:
Aztán még aznap éjjel ez egyik facebookos 3D nyomtatós csoportba valaki felrakott egy képet a „világjegyesített” védettségi igazolványáról, és rögtön láttam, hogy ilyen nekem is kell 😀
Kerestem egy megfelelő modellt a Thingiverse-n, kinyomtattam, maradék festékkel kiszíneztem, ahol kellett, és íme a végeredmény:
Sajnos csak személyi igazolvánnyal, a védettségit még nem kaptam meg. 🙁
Találtam egy egész jó Pickle Rick (Ubi Rick), modellt a Thingiversen, és mert fűtőblokk és fejcsere miatt tesztelni kellett a nyomtatót, adta magát, hogy ezzel próbáljam ki. A festés elég béna lett, tehetség és megfelelő eszközök híján. 🙁
Pickle Rick alias Solen’ya, patkány-exoskeletonban:
Keresgélés közben a lézervetőről is találtam modellt, azt is kinyomtattam. A képen még nincs teljesen kész, a hátulja és a vezetékek hiányoznak. Íme Rick irodaszerekből készült lézervetője:
A csigapajzs remekül bevált (bár egyszer egy özönvízszerű eső simán kimosta belőle az összes sót, de a növényt nem zavarta, újratöltve azóta is csigamentes).
Lassan már fölösleges is, de leszedni nem lehet, csak ha roncsolnám vagy a pajzsot vagy a növényt. És persze ugyanebből kifolyólag egy már ekkora növényre sem lehetne rátenni.
Ezért elkészítettem a csigapajzs 3.0-ás verzióját. Ez nagyjából ugyanaz mint a korábbi, csak kétfelé lehet szedni a tetőt és az alsó gyűrűt is.
Az összeillesztés is nyomtatószál-darabokkal van megoldva: az egyik oldalba beleragasztva, a másikból kihúzhatóan. Közben eszembe jutott, hogy lehetett volna nyitható is. Na majd a következő verzióban… 🙂
A meztelencsigák megeszik a palántáimat, még mielőtt annyira megerősödhetnének, hogy túléljék 1-2 levél lerágását, így kellett valami megoldás. A Tinkercad és a 3D nyomtatóm segítségével megalkottam a megoldást: a csigapajzsot. Ma éjjel kiderül, hogy túljutnak-e rajta a csigák. (Tesztből kiültettem egy másik ugyanolyan palántát is védelem nélkül).
A peremes gyűrűt sóval megtöltve a csigák nem tudnak átmászni rajta. Van egy felső, kicsit szélesebb gyűrű is, ami az esőtől véd a só kimosódása ellen. A kész csigapajzs 1.0-ás verziója ilyen lett:
Közben már rájöttem, hogy lehetne min javítani, így készül a csigapajzs 2.0. 🙂
Ez meg egy videó az egészről:
Közben elkészült a csigapajzs javított változata, amit fel is töltöttem a Thingiverse.com-ra. Innen lehet letölteni: csigapajzs